Uwe Goldenstein: Mind Out Of Time

A festészet médiuma a mozdulatlanság, a megtorpanás, a magábafordulás egy különleges helyzetét tárja fel. Ghyczy Dénes egy olyan világba vezet el minket, amelyben a gondolkodás és az érvelés szokásos elvei jelentéktelenné válnak. Képi alakzatai a mindennapok kauzalitását maguk mögött hagyva lebegnek vagy teljességgel befelé fordulnak. A tudat áramlatai mintha irányítottak lennének, töredékes, önmagukat feloszlató alakzatok motívumába számüzve.

A Ghyczy által megfestett embereket absztrakt felületek és megtört térnézetek övezik. Elvegyülnek környezetükkel, söt, úgy tünik, mintha azokból születnének vagy abban süllyednének el. A tárgyi motívum és annak absztrakt beágyazódása közötti ellentétböl adódó dinamika lefedi az egész sávszélességet, az emberi létezés teljességét abban az értelemben, ahogyan az alak állandó konfliktusban áll önnön észlelésével és saját maga elhelyezésével egy megjelenö környezetben. Ez a perspektíva íly módon valóságosabbnak tünik, mert meg tudja jeleníteni a tudattalan filtert és ezáltal hangsúlyozza a látás esetlegességét. Ghyczy ezzel egy különleges motívum-formára talált rá, mellyel az oszcilláció állapotát a belsö és külsö észlelés között illetve annak a tudatalattival való állandó megfeleltetését tudja érzékeltetni. Ugyanis a pillanat szekvenciális feltételeit az „absztrakttal“ és az „elrejtettel“ egy szintre helyezi, akkor is, ha ez a szint csupán szimbolikus.

A Ghyczy által megjelenített testek egy vízszintes és függöleges vonalakból álló durva szövésü koordinációs hálóba vannak foglalva, ami csak akkor tünik föl, ha alaposabban szemügyre vesszük azt. Ily módon alakjai a kétdimenziós sík alaprendszerében a háttérben helyezkednek el. A kristályos arcvonásokat, mely a portrén megjelenö személyt mintha megnyitná kifelé, így visszahozza a képbe, egyben megtámasztva és finoman földközelbe hozva azokat. Ezáltal a képi alakzatok sokszínüségük mellett is egységesnek, söt néhol melankólikusnak tünnek. Ugyanabban a pillanatban egyrészt belesimulnak a környezetükbe, másrészt viszont kifekezésükben el is rugaszkodnak töle. Igy szórakozottságukban távolságtartónak tünnek és ugyanakkor saját belsö érzelmi életükre koncentrálnak.

A különbözö arcvonások egyidejü jelenléte az idö szokatlan leképezését demonstrálja. Ideiglenes folyamatok az egyes idök kötött állapotává sürüsödnek össze. Végeredményben a nézö mindig csak egy személy képét látja, melynek szinkronban tartott jellegzetességei az interpretáció során egyetlen érzékelt állapotban folynak össze. A képi történés prizmatikus feloldásának eme figyelemreméltó visszavezetésével a láthatóról a figura lelki életére helyezödik át a hangsúly. Mi tehát egy egységes kedélyállapotot vetítünk ki a töredékességen túl, melyet a különbözö nézetek párhuzamossága hordoz. A melankólia, melyet a nézö, úgy tünik tudatalatt maga is kíván, a recepció egyesítö faktorává válik, és minden felbomlási jelenségen túlmenöen magyarázatot ad a képekben rejlö nyugalomra. Ghyczy Dénes müvészetében a gondolatok elszakadtak az idö bilincsétöl. Ugyanúgy megragadja az észlelés kivetítésének tudatalatti eröit, mint egyidejüleg az intuíción keresztül azok érzelmi beállítottságát, melyek mind a saját idejüket követik. Az egyidejüségeket egyfajta idö-zselébe helyezi át, melyet a múlt, a jövö és a közvetlen érzékelhetöség szimultán jelenléte jellemez. Az ember ily módon való megragadása nem egy rövidtávú látásra szorítkozik, hanem tiszteletben tartja, hogy az észlelés, mint olyan, ugyanolyan mértékben belülre irányul egy olyan szellemre, mely magát a lineáris idötöl transzcendálni képes.

Mind Out Of Time cimü katalógusából, 2010